A Provence-i táj mélyén, a sok kis kék ablakos-ajtós, terméskőből épült ház pöttyözte táj egy dombján magasodik Roussillon, a vidék egyik legszebb falva. Itt ugyanis a házak pirosak és sárgák, meg narancssárgák. Igazi vidám hangulat, na meg szép is. De honnan ez a színkavalkád, mitől más ez a falu, mint a többi?
Hát attól, hogy a közelében egy jó nagy okkerbánya húzódik, s már a 18. század végétől bőszen nyerték ki a vas-oxidot tartalmazó okkert minden színárnyalatban, és használták fel textilfestésre és házfestésre. A kis falu ebből élt jó pár évtizeden keresztül, a feldolgozó üzemek a település határában voltak. Később, a 20. század végén a turizmus váltotta fel ezt a bevételi forrást. Ami persze pont erre épül.
Roussillon hangulatos utcáit mindenképp érdemes bebarangolni. Ami azonban az igazi látványosság, az maga az okkerrel borított táj, a volt bányák helyszíne, amit ma Colorado Provençal-ként emlegetnek. Sok ponton emlékeztet a látvány az USA közepén lévő tágas lmas kanyonokra.
A hatalmas színes sziklaképződmények és kanyonok részben a bányászat miatt, részben pedig az erózió miatt kapták mostani formájukat. Hatalmas, 30 hektárnyi területen húzódik ez az egészen elképesztő látványt nyújtó táj, ami egyszer csak a Provence-i dombokból kiabál kifelé sárga, vörös, narancssárga, és ezek száz féle keverékének színeivel.
A helyszínre érdemes egy bő fél napot szánni. Autóval lehet megközelíteni, amit egy központi parkolóban lehet hagyni. Innen indulnak a gyalogutak (összesen 15 km), amelyek nem kívánnak különösebb fittséget, de itt-ott van néhány meredek szakasz az ösvényeken. Többféle hosszúságú útra lehet indulni, érdemes a leghosszabbat megcélozni, hogy minél többet lássunk. Az utak ugyanis egészen elképesztő látványú helyszínek felé visznek minket. Az egyik legfontosabb kilátópontról messze ellátni a Provence-i tájban, de a színesre festett szakadékok mélysége és formái, illetve a sárga-vörös sziklák, s a zöld növényzet nyújtotta látvány is páratlan. Ezeken a pontokon akármeddig el lehet időzni, nézni a messzeségbe, s csodálni, hogy a természet (ehh, és az ember), mire képes.
A gigantikus völgyek és formációk látványát aztán felváltják a kisebb sziklaformák, amiket közelről lehet megvizsgálni, és belekerülünk egy elvarázsolt, színes homokos/sziklás tájba, amelyet néhol a zöld növények színeznek még festőibbé.
Sok piknik helyszínt alakítottak ki, de bárhol az erdőben le lehet ülni ebédelni – ha valaki hozott magával útravalót.
Akit az okkerbányászat folyamata érdekel, annak kisebb bemutatók lehetnek érdekesek, de az ösvények mellett árulnak színes homokot is, amely amúgy jól mutat a lakásban (üvegbe zárva, rétegesen). Ám itt, ha szerencséje van az arra járónak, egy kedves úrral is beszélgethet, aki egyike az utolsó okker mosóknak, s aki egy bájosan összerakott kis fényképalbummal illusztrálva mutatja meg, hogy is volt ez valaha, és mi a színes kő kimosásának, kinyerésének, szárításának a módja.
