VAYA Travel

A Nagy Szépség nyomában – Róma

Eddig vagy csak olyan emberrel találkoztam, aki megőrült a Nagy Szépség című filmért, (mint én is), vagy olyannal, aki alig bírta végignézni. Paolo Sorrentino Oscar-díjas filmje igazi megosztó film, ami nem baj, mert semleges érzésekkel senkit sem hagy kijönni a moziból. Egyféle hatása talán mindenkire van: az ember legszívesebben azonnal felülne egy repülőre és Rómában teremne, és végignézné a film helyszíneit (is).

Sokféle szépségről szól az alkotás, de a több mondanivaló mellett Rómának is tiszteleg, a városnak, amelyre talán mondhatjuk, hogy az egyik legszebb kerek e világon. A végefőcím alatt futó képek végighajóztatnak minket a reggeli Tiberis folyón, a közel 3 órás filmben pedig rengeteg helyszínt jár be a kamera, sokat pedig egy helyszínné gyúr.

Íme egy szubjektív válogatás:

A Gianicolo

A Nagy szépség elejének meghatározó pillanata, amikor egy ágyú eldörren.

Noha a Gianicolo, amely a Trastevere városrésztől a Vatikánig húzódik a Tiberis nyugati partján, Róma második legmagasabb dombja, nem tartozik a legendás 7 domb közé, melyre a város épült, ez ugyanis csak később lett Róma része, Aurelianus császár alatt. Az egyik legszebb kilátás erről a dombról nyílik a városra. Az ágyú, mely minden nap déli 12-kor a Tiberis felé lő egyet, Garibaldira és Itália egyesítéséért harcolókra emlékezteti a ma élőket.

Még mindig a film elején egy csodás szökőkút is feltűnik ugyanezen a dombon: a Fontana dell’Acqua Paola. Il Fontanone-nak is nevezik, ami annyit tesz, a nagy szökőkút. 1612-ben épült, és ez volt a legnagyobb szökőkút a folyó nyugati oldalán. A Trevi kút tervezőjét is inspirálta később ez a hatalmas építmény.

Parco degli Acquedotti, Via Appia

A park mindössze 8 kilométerre fekszik Róma központjától, mégis vidéki hangulatot sugall. Nem csak Sorrentino találta érdekes filmhelyszínnek ezt a római kori csatornahíd köré épült parkot, Fellini Édes élet című filmjének nyitójelenete is itt játszódik, abban a híd fölött egy helikopter száll el egy Krisztus szoborral. A Nagy szépségben amúgy is több ponton emlékezik meg a filmkészítés nagy olasz mesteréről, és kifejezetten az Édes életről. Sorrentino filmjében ezen a helyszínen egy bizarr előadás zajlik, amelyről a főhős, Jepp Gambardella egy cikket közöl egy extravagáns magazinban.

 Édes élet nyitójelenet:

 

A Bramante templom

A Gianicolora kanyarogva felfelé ez a csoda fogadja az embert: egy gyönyörűen megalkotott kis templom, amely ma a Spanyol Akadémia része. Valaha a spanyol királyi család rendelte Bramante építésztől az épületet idejekorán elhunyt fiúk emlékére az 1500-as évek elején. Ékszerdobozként bújuk meg egy kis udvaron, pedig igazi remekmű. A főszereplő Jepp Gambardella egy kislányra bukkan itt, aki anyja elől bújt el.

 

Caracalla termái

A film sok lenyűgöző jelenetéből az egyik ezek között a színfalak között játszódik, itt éppen egy zsiráfot tűntetnek el, de Gambardella barátja is itt búcsúzik el egy rövid, de megrendítő jelenetben.

A valaha 25 hektáron elterülő fürdőkomplexumot övező hatalmas falakat valaha mozaikok és márvány, illetve freskók borították. A fürdőket a 3. században építtette Caracalla császár, és a második legnagyobb közfürdő volt a Római Birodalomban. Könyvtár is helyet kapott benne, természetesen görög és latin nyelvű termekkel. Több tízezer ember vett részt az építkezéseken, ahol elképesztő mennyiségű márványt, mészkövet, bazaltot, téglát és sok más építőanyagot használtak fel.

A belépés ingyenes, a romok között rendszeresen adnak nagyszabású koncerteket is.

A titokzatos kert és palota, ahova Gambardellát és társát, Ramonát a hercegnő bizalmasa beengedi, hogy hajnalig gyönyörködjenek a töménytelen szépségben, a rendező több helyszínből “rakta össze”.

A kert az Aventinus dombon lévő Máltai Lovagrend villájának kertje. A villa területenkívüliséget élvez, tehát legfeljebb az oda nyíló hatalmas kapu kulcslyukán tudunk benézni, ahol a Szent Péter Bazilika tornyát látni, ahogy a filmben is. A palotabelső pedig a Capitolium Múzeum épületbelsőiből áll össze. Sorrentino itt még belevette a Spada Palota (Palazzo) egyik passzázsát, amelyet 1632-ben egy matematikus segítségével Francesco Borromini tervezett, és amely az optikai csalódásra épül. Emelkedő padlózattal és szűkülő oszlopokkal elérte, hogy a 8 méter hosszú átjáró 37 méter hosszúnak tűnjék, végén egy életnagyságúnak tűnő, ám csak 60 cm-es szoborral.

Teljesebb élményért nézze meg a Nagy Szépség című filmet (mielőtt Rómába utazik).