- 2019-10-27
- Posted by: Péter Bognár
- Szerző: Vörös Eszter
- Kategória: Itt jártam, ezt láttam
Mindössze két focipálya nagyságú és népsűrűsége nagyobb, mint Manhattané. Két perc alatt át lehet érni az egyik végéből a másikba. Ez a Föld legsűrűbben lakott szigete, Santa Cruz del Islote.
A mesterséges sziget Kolumbia karibi partvidékétől nem messze fekszik a San Bernardo-szigetcsoport részeként. Úgy 150 évvel ezelőtt építették egy korallzátonyra, oszlopokon áll és szinte csak házak és utcák vannak rajta, növények alig.
Cartagena de Indias kikötőjéből másfél órányi hajóútra, Tolú városától pedig félórányira fekszik több apró sziget társaságában. Az előbbiből többnyire a turisták indulnak, az utóbbi pedig a helyieknek fontos kapcsolat a szárazfölddel.
A San Bernardo-szigetek bármelyikéről át lehet menni motorcsónakkal, és érdemes is. Már az is rendhagyó, ahogy a sok nyaralósziget között – némelyik csak egy házból áll, melyek főleg bulizó fiatalokat fogadnak, mások magánszigetek, vagy pár hotelt megtűrő mangroveszigetek – ott van ez a különleges vízifalu. Nem pálmafákat, vagy mangrovékat lát meg először az ember, hanem egymás mellett sorakozó színes viskókat.
5000 pesót (kb 500 Ft) kell fizetni a szigetre lépésért, vagyis az épp aktuális helyinek, aki körbevisz a szigeten. S hogy mi a látnivaló?
Egy egy hektárnyi területen élő 500-1000 ember hétköznapi élete. A szűk utcák, a bolt, az egymásból nyíló kis házak, melyekben egy szobában akár egy egész család is lakik. Az iskola, ahol sokáig 10. osztályig tanított az egy szem tanár, és ahol ma már érettségizni is lehet. Az egyetlen étterem és a központi helyet elfoglaló bár, ahol legtöbbször összegyűlik a falu népe mulatni, táncolni.
A szigeten élők számáról megoszlanak a vélemények. Sokan ingáznak és más szigeteken dolgoznak, vagy Cartagenában tanulnak és csak hétvégéken, vagy ünnepekkor mennek haza.
Van olyan idős ember, aki még soha nem hagyta el a mindössze két focipályányi kis életterét.
Mindenki ismer mindenkit, bűnözés nincs, így rendőrre sincs szükség. Ha bárkinek segítségre van szüksége, valaki biztosan ott terem a többi lakó közül.
Ivóvíz híján az esővizet fogják be, illetve gallonokban hoznak olykor vizet, amellyel ott spórolnak, ahol tudnak. Egy generátor és két napelemtelep adja a 12 órára elegendő áramot. Motor, autó nincs a szigeten, csak ember és állat és kevés növény. Főleg halászatból és turizmusból élnek az ott lakók, a környező szigeteken keresik a kenyerüket.
Szerényen és szegényen élnek, de míg más kolumbiai vagy latin-amerikai településen a szegénységet és az azzal járó elszigeteltséget, magányt, nyomorúságot az ember észleli, ha akarja, itt nyugalom és akár boldogság is kiül a helyiek arcára. Nem rossz érzés közöttük lenni, leülni a járda szélére és figyelni az életüket, bármennyire is kívülállók vagyunk ott.
A kis túra végén az akváriumba invitálnak újabb pár ezer pesoért, ahol állítólag cápával és rájával és teknősökkel lehet úszni egy pici „medencében”.
Bár a fiatalok közül egyre kevesebben térnek vissza, nagyon sokan beszélnek úgy a szigetről, hogy nem szívesen hagynák itt örökre. Ez a különleges közösség és egymásra utaltság erős összetartó erő, ami visszavonzza olykor a tanult embereket is.
Temetkezni csak másik szigeten tudnak, ahogy orvosi vizsgálatokat is másutt tudnak végezni az ott lakókon.
Nagyjából egy óra alatt szokás bejárni a szigetet, utána a csónakokon mindenki visszamegy a maga nyaraló szigetére.
Sziget-tippek:
Aki bulizni akar:
Casa en el Agua: valaha nyaraló volt, a tengerfenékre emelt betontalapzatra építve, ma egy hostel, ahol a házon kívül semmi nincs. A bárból azonnal a vízbe lép az ember.
Aki elvonulni akar, de nem riad vissza attól, ha a többiek buliznának:
Isla Roots Hostel: A sziget kicsit nagyobb, mint a hostel, ami rá épült. Szobákban és függőágyakban lehet a karibi éjszakát átaludni, étterem, bár, pazar strand, két helyes cica és egy kedves házigazda fogadja a szigetre szálló turistákat.
A közeli szigetekről hasonló programokra lehet benevezni: Az egyik a már említett Isoleta túra, a másik egy éjszakai világító plankton túra, ami kicsit hektikusan szervezett, mivel a 4-5 hajón odavitt emberek egyszerre ugranak a sötét vízbe egy mangrovék által képzett alagútban. A jelenség csodálatos, a szervezés karibi…
Nappal kajak, SUP bérelhető, amelyekkel a közeli magán szigetek között lehet élvezni a meleg és csöndes karibi hangulatot.
Isla Múcura:
Ezen a valódi szigeten már több minden elfér egy kényelmes nyaraláshoz: hotel, bungalók, káprázatos strandok és növényzet. Aki tehát nem csak egy házban lenne napokig, az vagy ide, vagy Palma szigetre utazzon
A hajók Cartagena kikötőjéből indulnak, a jegyet előre meg kell venni például itt:
vissza a tetejére