Nagyhatalmak között húzódik egy fél Magyarországnyi területen a Himalájában, a világ mégis többet hallott róla, mint sok más nagyobb országról. Az egyik fele szubtrópusi, a másik hegyvidéki, 24 nyelvet beszélnek benne, és itt van a világ legmagasabb csúcsa, ahol nem járt még ember. Bhután megkéri az árát, ha valaki meg akarja ismerni a kultúráját, napi 250 dollárt kell otthagyni szállásra és utazásra. De megéri. Összeszedtünk pár érdekességet, ami erre a kulturálisan és természeti kincseit tekintve is sokszínű kis országra jellemző, és amelyeket lazán bedobva egy társalgásba könnyen fel lehet vágni a többi útitárs előtt a reptéren várakozva.
A REPTÉR
Legelőször is az odaérkezés. Már, ha valaki repülővel érinti először a bhutáni talajt. Paro városában van az egyetlen nemzetközi reptér az országban található négy közül, ám az nem akármilyen reptér. Egy völgyben építették, amelyet ötezer méternél magasabb hegyek vesznek körül, így csak a legképzettebb pilóták képesek itt gond nélkül letenni egy gépet. Sötétedés után például már nem is engednek gépet leszállni.
NÉHÁNY ALAP ADAT AZ ORSZÁGRÓL:
Bhután államformája demokratikus alkotmányos monarchia. A királyság 1907-ben alakult, az első demokratikus választások 2008-ban voltak. Az ENSZ 1974-ben ismerte el, mint országot. Neve szanszkrit eredetű, s feltehetően „szélen fekvő ország”-ot jelent (Tibettel határos fekvése miatt). A bhutániak „Druk Yul”-nak hívják hazájukat, amely a „Villámló Sárkány Földje”-ként is fordítható, ez leginkább a rendkívül erős himalájai szelekre utal. Az államvallás a buddhizmus, a második legjelentősebb vallás a hinduizmus. A hivatalos nyelv a dzongka.
FEHÉR KESZTYŰK:
Fővárosa Thimpu, (több mint 740 ezer lakossal), amely az egyetlen főváros a világon, ahol nincsenek forgalmi jelzőlámpák. Ez nem valami vezetői hóbort: egyszer megpróbálkoztak a használatukkal, de a nép tiltakozott, így visszatértek a fehérkesztyűs forgalomirányítók világához.
A bhutániak sokáig nem kértek a világ őrült fejlődéséből sem: 1960-ig nem voltak utak, telefon, postai rendszer vagy elektromosság, TV, illetve internet sem az országban. A mai napig nagyon védik kultúrájukat és természeti kincseiket, így a turistadömpinget is a kötelező napi kvótával igyekeznek visszatartani. Az első külföldi turista csak 1974-ben tehette be a lábát az országba.
Az ország területének mindössze 16%-án található művelhető föld, ennek ellenére a lakosság 94%-a a mezőgazdaságból él – ez az arány itt a legnagyobb a világon.
A HEGYEK SZENTEK
A legszentebb a Gangkhar Puensum, amelyen tilos a hegymászás, de minden 6000 méter fölötti hegyről letiltották a mászokat – fontosabb számukra a hegyek tisztelete.
FONTOS A TERMÉSZET
Bhután az egyetlen ország, amely ún. szén-dioxid nyelő. Azaz több szén-dioxidot nyel el, mint amennyit kibocsát. Fő exportcikke a vízi energia. Az ország 72%-át erdő borítja, sokkal kevesebb az alkotmány szerint sem lehet: abban rögzítették az alsó 60%-os határt. Aki pedig egy veszélyeztetett fajt veszélyeztet (mondjuk megöl), az mehet életfogytiglanival a bhutáni börtönbe.
Nemzeti állata a takin (jak féle).
BOLDOGSÁG
És amiről talán a legtöbbet hallani, az a bhutáni boldogság. Egész pontosan, ők nem GDP-ben mérik az ország jó-létét, hanem Össz Nemzeti Boldogságban. Ez a következő négy tényezőből tevődik össze:
fenntartható fejlődés mértéke, környezetvédelem mértéke, kulturális örökség, jó kormányzás (vezetés).
Így már nem is meglepő, hogy a műanyagszatyrok használatát már 1999-ben betiltották, ahogy a dohányzást is elsőként a világon.
Újév első napján pedig mindenki hivatalosan is egy évvel idősebb lesz, ez amolyan közös ünneplés mindenkinek. Így esély sincs, hogy elfelejtsék a másik születésnapját.
+18:
Cseppet se lepődjön meg a Buthánban sétáló utazó, ha óriási falloszokat lát a házak falára festve. Sőt, örüljön: ezek a hit szerint szerencsét és termékenységet hoznak a ház lakóinak. A legenda szerint élt a 15-században egy szent, aki a megvilágosodásban segített sokaknak, de ő nem a ház falára festett falloszokkal – saját forrásból táplálkozott. Állítólag még szalagot is kötött férfiassága köré, csak hogy több szerencsét hozzon a hölgyeknek (a falfestményeken ezért a sok szalag). Ma is rengetegen zarándokolnak el rizsföldeken át a szerzetes valaha volt templomába, ha párok gyermekáldásban reménykednek.