Egy iráni út bizonyára emlékezetes marad annak, akit jószerencséje, kíváncsisága és érdeklődése ebbe a magyarok számára fizikailag is olyan távol eső országba visz. Az egyik legősibb civilizáció színhelyéről, történelméről, mai viszonyairól hosszan és sokféle szempontból lehetne írni, de most csak egyetlenegy tárgyat ragadunk meg. Azt, ami egyszerre repít el a távoli múltba és bilincsel le a jelenben: a perzsaszőnyeget!
Irán építészete lenyűgöző, tárgykultúrája színes, egykori és mai lakói a költészetben és a filmművészetben is maradandót alkottak. De ha azt mondjuk: perzsaszőnyeg, mindenkinek a hosszú ideig Perzsiának nevezett ország jut eszébe. Sokan vannak, akik kifejezetten az ott készülő szőnyegek miatt utaznak el Teheránig, és keresik fel aztán a kiterjedt ország több szőnyegszövő helyszínét is vásárlási szándékkal vagy kulturális érdeklődésből. Persze a kettő együtt is járhat!
Igen, az eredetileg Babilonból származó szőnyegszövő mesterség Iránban a századok alatt mesterfokot ért el, és teljesen összenőtt az iráni kultúrával. Az országba látogatva egyértelműen kiderül, hogy a szövött kárpit itt egyszerűen megkerülhetetlen, és jóval több, mint használati eszköz.
Mély színek, gazdag és összetett motívumkincs egy természetes anyagból – többnyire gyapjúból vagy selyemből, illetve a kettő keverékéből – szőtt felületen, ami esetenként annyira művészi, hogy az ember nem is érti, hogyan tervezhették arra, hogy tapossanak rajta. Ki ne szeretne legalább egyetlen ilyet az otthonába? A legtöbben Teheránban, az ország fővárosában kezdik meg iráni útjukat, és ha valaki a szőnyegek iránt igazán mélyen érdeklődik, akkor talán az a legjobb, ha a nagy iráni szőnyegvásár idejére időzíti az utat, amit idén augusztusban tartanak majd. Nyilvánvaló, hogy a készítés helyén jóval kedvezőbb áron szerezhetők meg a legszebb darabok is.
A teheráni Szőnyegmúzeum viszont egész évben nyitva van. Az 1979-ben nyílt, szövőszékre emlékeztető homlokzatú, kétemeletes múzeumépületben teljes képet lehet kapni arról, hogy az Irán területén élő különböző etnikai csoportok által szőtt szőnyegek, kilimek és kárpitok miben különböznek egymástól, milyen szimbolikus és gyakorlati célokra használták és használják őket; megcsodálhatók a legszebb tradicionális motívumok (és néhány igen ritka is, pl. készítettek szőnyegbe szövött portrékat is), és térképen lehet megnézni, hogy hol voltak/hol vannak a legfőbb szőnyegszövő falvak és városok. A múzeumban egy 7000 kötetes könyvtár is működik, természetes ugyanennek a tematikának szentelve, valamint van vetítőterem is, ahol a témához kapcsolódó dokumentumfilmeket lehet nézni, és akinek szerencséje van, még egy gyakorlati workshopot is kifoghat.
A múzeum elmélyülésre alkalmas csendje után (vagy előtt) irány a nyüzsgő szőnyegbazár! Bár Teherán tele van szőnyegboltokkal, a legteljesebb élményt a sokszáz kereskedést magában foglaló Nagy Bazár nyújtja. Az impozáns épületben ráadásul még egy mecset és egy kis örmény templom is található.
fotó: Kelemen Csaba, Flickr
Vásárlási szándék esetén számítani kell arra, hogy nemzetközi bankkártyát a legtöbb kereskedő nem fogad el, készpénzzel (aka “valutával”) kell készülni. Senki sem szeret utazás közben sokat cipekedni, de ha pl. egy selyemfonalból készült kárpitot választ (az állatmotívumosok különösen szépek!), akkor még egy akár kétméteres darab esetén se lesz nehéz a szállítás, mert összehajtogatva bele fog férni egy nagyobb kézitáskába.
Igazi “in-situ”, használatba vett szőnyeget sok mecsetben lehet megnézni, ahol az ólomüveges ablakokon bevetülő fénysugarak még élénkebbé teszik az imádságra leterített szőnyegek színeit. Azt mondják, sok szőnyegminta a szintén kivételes szépségű iráni csempék, mozaikok és miniatűrök inspirációjára alakult ki annak idején. A fejlődés pedig nem állt meg, ma a legjobb kortárs designerek újítják meg a műfajt.
Bizony,” a szőnyeg mentén” is be lehet járni Iránt, szinte minden településen szőnek és/vagy árulnak szőnyegeket, de a legfontosabb központoknak mégiscsak a következő helyeket tartják: Kashan, Isfahan, Tabriz, Mashhad, Kerman, Qom, Nain, Sanandaj, Arak, Sirjan és Hamedan. Csodás (és nyaranta rendkívül forró!) helyek megannyi bazárral és műhellyel és helyi motívumkinccsel. Muszáj útitervet készíteni, minden úgysem fog beleférni a látogatásra szabott időbe!
Iránban 1979 óta szigorú politikai-vallási rendszer uralkodik, amit határozottan látni-érezni a hétközapi életben is, hivatalos és hivatlan erkölcscsőszök vigyázzák a viselkedési és öltözködési szabályok és korlátozások betartását, de a turistát a legtöbb helyzetben barátságosan fogadják és érdeklődve fordulnak felé. Jó a közbiztonság, és ha a látogató betart néhány alapszabályt (pl. az alkoholtilalomra vonatkozót), nem fog kellemetlen élményekkel távozni, sőt.