Pár éve, amikor Bristolban voltam, két olyan élményem is volt, amely azt mutatta, mennyi angliai vidéki templomot zárnak be, bontanak szét, vagy használnak valami egészen más, világi célra. Az egyik középkori templom például sziklamászó klub lett, és a falán másztak a sportolók. Aztán egy antik raktáráruházban komplett szószékek, vagy templomi padsorok vártak új tulajdonosaikra, akik legtöbbször japán bárok vezetői voltak, ők ilyen extravagáns módon oldották meg a vendéglőik berendezését. A tendencia azóta is tart:
Az elmúlt 15 évben a magukat keresztényeknek tartó britek száma a lakosság 75%-áról 25 százalékára csökkent, és csak 1,4 százalékuk jár rendszeresen templomba. Minden évben újabb 20 templomot zárnak be. A legtöbb azonban igazi érték, történelmi kincs, így kár értük. Ezt a problémát próbálta megoldani egy leleményes ötlettel a Churches Conservation Trust a történelmi templomok megóvásáért alakult szervezet. Kitalálták a champinget, azaz a church campinget. Dél-kelet Angliában így egyre több középkori templomot vontak be a szállásadás e nem is olyan új formájába. Ahogy írják: „néhány megviselt zarándok, szerzetesek és pár fáradt plébánoson kívül a champingeseké mindig az elsőbbség”.
Először 2014-ben próbálták ki hivatalosan is az egyik középkori templomot egy Northamptonshire-i kisvárosban. Mindössze háromórányira fekszik Londontól Aldwincle, elég távol a városi nyüzsgéstől. A vendégek evezhetnek a közeli folyón, belemerülhetnek a természetbe, a templomtoronyból pedig csodálhatják az angol vidék bájos tájait. 2015-ben négy templommal bővült a szállások köre, és több mint 300-an próbálták ki ezt a különleges módját a kempingezésnek. 2016-ban már 650 turista töltötte az éjszakát a középkori templomok falai között. A családoktól a biciklitúrázó csoportokig mindenféle vendég megfordul ezeken a szállásokon.
A champing egyelőre dél-kelet angliai sajátosság, s ha nem is éjszakákon át, de egy alkalmat a kaland miatt biztosan megér. A környéken bájos angol kisvárosok nyújtotta vidéki élet és nyugalom kiváló kiszakadási lehetőség pár napra a londoni forgatagból.
A helyiek mindent megtesznek a kényelemért, ami azért a legtöbb helyen a nomád kényelmet jelenti. Vízzel, süteményekkel várják a vendégeket, ám wc például két helyszín kivételével mindenhol a templomon kívül van. Hálózsákot és párnákat, világítást is adnak azoknak, akik amúgy nem ilyen útra készülve érkeztek az országba, csak pár napra leruccannak vidékre. Fűtés nincs – ezért is az igazi champing időszak május és szeptember közé tehető. Reggeli is rendelhető, s igény szerint programokat is szerveznek a szállásadók. Ám az az érzés, hogy kapunk egy kulcsot egy középkori templomhoz, ami aztán pár napig a miénk – ez felülírja az esetleges kényelmetlenségeket.
A legnépszerűbb champing helyszín Anglia állítólag legkisebb falujának temploma. A Stour-folyó mellett lévő Fordwich, amely a középkorban fontos kikötő volt Canterbury felé. S bár a falu alig több mint egy kanyar és a köré épült házak csoportja, elhelyezkedése miatt mégis fontos kikötő volt az évszázadok során.
A falu közepén lévő Szűz Mária Temploma (Church of St. Mary the Virgin) már a normannok idején épült és 1200 körül bővítették ki. Állítólag Shakespeare a londoni pestis ideje alatt itt tartott előadásokat. Pár évszázaddal később, 1995-ben bezárták, s csak 20 évvel 2015-ben nyitották meg újra, ezúttal már a champingezők számára. S bár a faluban két kocsma és egy városháza tartozik a látnivalók közé, a környéken remek túraútvonalak és kenuzási lehetőségek várják az aktívabb felfedezőket.
Minden, ami champing, ITT.
Forrás: Atlas Obscura