Állítólag több ezren vannak, ami tulajdonképpen nem is olyan hihetetlen. Amikor az ember kilép a Flying Dolphin nevű hajóból egy másfél órás benzingőzös út után Hydra kikötőjének fehér köveire, annak látóterébe biztos, hogy egy macska azonnal belekerül. És onnantól kezdve ott vannak mindenütt. Az utcán, a kertekben, a tetőkön, az ablakokban, az éttermekben, a boltokban. Ez persze lehet, hogy kedvét szegi a nem macskabolondoknak, de bizton állíthatom, egy idő után ők is megszokják, és csak annyit látnak és észlelnek belőlük, amennyit ők akarnak. Nekik marad minden más: a sziget káprázata. Aminek, akárhogyis, de mégiscsak részesei ezek a különös lények.
Hydra Athén partjainál lévő szigetek egyike, s a Pireuszból induló hajó második megállója. Nagy területéből kevés lakott,az viszontgyönyörű házakkal, igazi görög hangulattal teli. A szigeten az élet nem olcsó, sőt – a görög szigetvilág egyik legdrágább szigete. De megéri a „felárat”. Azoknak, akik a nyugalmat keresik, a természetet, a csöndet. Éjszakai, táncos klubok nincsenek a szigeten (lehet azért táncolni, de nem a bulizás a fő profil), van egy kertmozi, ami csak nyáron működik, és vannak koncertek és egyéb kulturális események. Van valami egészen megnyugtató légköre, ami a tengeri széllel és a helyi ételekkel, a színekkel, az olykor esténként elcsíphető helyi zenével teljesen elvarázsol mindenkit már pár óra után is. És a macskákkal.
A macskák között persze mindenféle személyiség megtalálható. A félénk, az erőszakos (főleg az éttermeknél), a vagány, az elbűvölő, a hobó, a lusta. És így tovább. Egy idő után részesei a tájképnek. Sőt, néha azon kapja magát az ember, hogy az ő szemükkel figyeli a dolgokat. Amikor épp nem minket figyelnek. Tulajdonképpen ők uralják Hydrát. De azt is csöndben, okosan. És mit látnak a hydrai macskatársadalom rendkívül sokszínű és életkorú lakói?
Nyáron mindenképpen tömeget. Elő-, és utószezonban viszont szinte meditatívvá lassult, kisimult arcú, mosolygós, sétáló turistákat. Tavasszal a szezonra lélekben felkészülő helyieket, akik leginkább a tehetős turisták és itt élő külföldiek kiszolgálásából élnek, ősszel fáradt helyieket, akik utolsó erejükkel igyekeznek kedvesek lenni a késő estig nyitva tartó üzletekben, de már látszik, hogy arra várnak, kitehessék a ZÁRVA táblát és elvonulhassanak téli álmukba. Ami sokaknak egy melegebb éghajlatra utazás, másoknak csak otthoni pihenés.
Hydra macskái látják a mindennél kékebb tengert és a Peloponnészosz partjait, látják a naplementét, ami minden nap más és lenyűgöző. Látnak végletekig fáradt szamarakat, lovakat és öszvéreket, akik naponta cipelnek óriási terheket a kis szűk utcákon fel a magas hegyoldalba. Mosógépet, építőanyagokat, szőnyegeket. Néha még a ház ura is rájuk ül a változatosság kedvéért (az asszony mellette gyalogol). Látnak néhány kutyát is, némelyiket meg is kergetik.
Látnak művészeket – sokat. Így látták Leonard Cohent, sőt valaha hallották őt énekelni kedvenc tavernája, a Douskos teraszán, láthatták Sophia Lorent, és még sok hírességet. De sok írót, forgatókönyvírót, akik a sziget nyugalmában remélnek ihletet. Találnak is, hiszen a valaha hippiként ideérkező európai és amerikai utazók, fiatal írók, filmesek, képzőművészek közül sokan ma már saját házaikban töltik itt a nyár egy részét. Az ingatlan árak természetesen az egekben, az építkezés ára magas a sziget sajátos viszonyai miatt.
Hydrán ugyanis nincs sem autó, sem motor, csak hajó és csónak. Összesen két autó járhat a szigeten: a szemetes és a mentő. A terhet valakinek mégiscsak el kell szállítania. Ezek volnának a lovak, az öszvérek és a szamarak.
Hydra macskái gyönyörű üzleteket, iparművészek és ruhatervezők rendkívül szép portékáit is láthatják. Hydra szépségéhez ez is hozzájárul. A válogatottan szép ruhák és tárgyak.
Hydra macskái látszólag jól érzik magukat szigetükön. Ez azonban nem volt mindig így. Rengeteg beteg, rossz bőrben lévő kóbor állat volt, akiket a helyiek rendre mérgeztek is főleg télen a szaporodásuk megakadályozásaként. Nem túl humánus módszerekkel. Pár éve ott élő külföldiek összefogtak az athéni állatvédőkkel és egy svájci szervezettel, és megalapították a HydrArk nevű állatvédő szervezetet, amely igyekszik a sziget macskáit karban tartani, és csökkenteni a túlszaporodást. Rendszeresen befognak kolóniákat, sterilizálják őket, orvosok ellátják a beteg állatokat. És szerencsére nem csak a macskákat, hanem a teherhordókat is. Sőt, még konferenciát is szerveztek a teherhordó lovak, szamarak életének javításáért. A szigetre látogatók és külföldi szervezetek támogatásával a rendszer egyre jobban működik, sok macskát etetnek az önkéntesek, illetve örökbe is lehet őket fogadni rajtuk keresztül Hydra kis négylábúit.
Aki imádja a macskákat, annak igazi Paradicsom. Aki csak mérsékelten, annak jó lehetőség arra, hogy a világ egyik legszebb környezetében figyelhesse ezeket a megfejthetetlen, méltóságteljes állatokat kedvére, távolról. Nem fogják megbánni.