Hogy lehet úgy kilométereket végigsétálni egy városon, hogy ne legyenek körülöttünk autók, sőt, fák, virágok, padok szegélyezzék az utat, és mindeközben az épületek között lehessen haladni? Például úgy, hogy vonatsíneket követünk. A város felett.
Párizsban építették az első ilyen hosszú sétányt, amelyet egy használaton kívüli vasútvonal helyén vezetett át a 12. kerületen 4,7 km hosszan. A Promenade plantée (nyitókép), vagyis növényekkel teli sétány sokáig egyeduralkodó volt a világon (1993-ban adták át), míg aztán New York városában is lett egy ilyen magas sétálóhíd, a High Line. A 2,33 kilométeres parkot a Manhattan-beli nyugati vasútvonal már nem használt sínei köré és fölé építették. A 14. utca alatti Gansevoort utcától indul, Chelsea-n át vezet egészen a 34. utcáig, a West Side Yard északi széléig.
2006-ban kezdték építeni és szinte kétévente átadtak egy-egy részt, legutóbb 2014-ben. Évente közel 5 millióan kíváncsiak a parkra. A házak között egy másik New Yorkot lát így az ember, nyugodtabb, tele érdekes növényekkel és installációkkal.
Az Egyesült Államokban külön szervezet foglalkozik amúgy a régi vasútvonalak ilyen utóhasznosításával. A Rails-to-Trails Conservacy már szerte az országban kezdeményezett ilyen projekteket, az egyik legutóbbi (2015 júniusában átadott) különlegesség Chicagoban épült, egy 4,3 kilométeres “magasvasút-park”, a Bloomingdale Line, más néven a 606. A város észak-nyugati részén kelet-nyugat irányban húzódik. A park több városrészen megy keresztül, így ez a város felfedezésének egy teljesen új módja. Ráadásul hihetetlen távolság: olyan, mintha Budapesten a Déli pályaudvartól sétálnánk a Vajdahunyad Várig. Vagy a Margit hídtól a Rákóczi -hídig. Parkban, a város felett.