Azt mesélik, hogy amikor Antoni Gaudí 1878-ben felállt, hogy átvegye az építész-diplomáját az ünnepélyes átadón, a barcelonai szakiskola igazgatója a megjelentekhez fordulva ezen szavak kísértében nyújtotta át neki: “Uraim, ma vagy egy zsenit, vagy egy őrültet avatunk építésszé!”
Másfél évszázaddal a fenti anekdota születése után, minden évben több százezren csak azért látogatnak el Barcelonába, hogy az “őrült zseni” műveit megnézzék. Még az is, aki nem látta volna előzetesen valahol a Gaudí által tervezett házak fotóját, fel fogja ismerni őket az utcákat róva, annyira egyediek. Igen, igazi épület-egyéniségekről van szó.
Nézzük is meg a számos csodából a három (talán) legfontosabbat!
Sagrada Familia
Gaudí “magnum opusa”-nak, főművének Barcelona ikonikus épületegyüttesét, a Sagrada familia-t tekintik, és joggal. Teljes neve katalán nyelven Temple Expiatori de la Sagrada Família (a Szent Család Engesztelő Temploma). 2010-ben szentelték fel és emelték bazilika rangra, de a mai napig nincs befejezve. A katalán modernizmus különleges mintapéldányán tervezője 31 éves korától haláláig (1926) dolgozott, azt remélve, hogy megéri a befejezést. Reményei nem teljesültek: a templom legutolsó tervezett avatási dátuma 2026 (!). Óriási ősfákra emlékeztető nyolc tornyával és a statika törvényeit semmibe venni látszó szerkezetével csak ez az épület évi több mint hárommillió látogatót vonz. Aki igazán akarja érezni és látni az úgynevezett ‘organikus építészet’ jellegzetességeit, az semmiképpen ne hagyja ki!
Park Güell
Ezt a minden fordulóban más és más képet és formát mutató, vidám és szabálytalan parkot Gaudí egy Eusebi Güell nevű gróf megbízásából tervezte 1900 és 1904 között. A célközönség Barcelona akkori arisztokráciája volt, nekik akart megbízó kellemes keretet építtetni. Sőt, az eredeti tervek ennél is tovább mentek: nem csak alkalmi látogatással számoltak, hanem kertvárossá fejlesztették volna a területet. Ez a korai “lakópark” – részben az elkészült részek feletti általános értetlenkedés miatt – végül is nem valósult meg, de két ház azért felépült; az egyikben ma Gaudí tevékenységét bemutató kiállítóhely található. Ami ma látható és látogatható, az egy vizuális tréfákban gazdag park, amelynek burjánzó létesítményei a természettel összhangban teljesednek ki. Legnépszerűbb rész a város fölé nyúló, íves padokkal bélelt terasz. Az UNESCO a világörökség részévé nyilvánította, mint a szecesszió legszebb tájkép-építészeti példáját.
Casa Milá
A szecesszió spanyol változatának egyik legszebb darabja ez a hullámzó homlokzatú lakóház, amely “La Pedrera” (“Kőbánya”) néven is ismernek, és amelyet annak idején Roger Segimon de Milà textilgyáros rendelt meg a már idősödő építésztől. (cím: Eixample kerület, Passeig de Gràcia 92. szám) Ma ugyan megkérdőjelezhetetlennek tűnik Gaudí zsenije, de életében számos mélypontot, szakmai értetlenkedés élt meg. Azt mondják, ennek a megbízásnak a teljesítése is egy lelki-szakmai mélyponton történt, és bár az eredmény a korábbi művekhez hasonlóan lélegzetelállító (például nem tartalmaz egyetlen egyenes falszakaszt sem!), a barlangszerű terek és a díszítés mintáiban fellelhető sötétebb hangulatú elemek az építész depressziójáról árulkodnak.
Gaudí megépült terveit látva a laikus számára is nyilvánvaló, hogy egy óriási fantáziával, megalkuvásra képtelen hozzáállással és nem kevés bátorsággal megáldott művész hagyta az utókorra képzeletének házakban testet öltött nyomait.
