A gyönyörű strandok és a milliomos nyaraló vendégek szigeteként ismerik Szardíniát azok, akik nem ismerik. Én is nagyjából ennyit tudtam róla nem sokkal ez előttig, na meg láttam egy kiváló fotós barátom magával ragadó portréit ottani emberekről. Aztán elkeveredtem a sziget déli csücskére, annak is egy kis szigetére, és egy teljesen váratlan hangulatú világ tárult elém. Inkább éreztem azt, hogy Latin-Amerika egy kis falvában vagyok, mint azt, hogy nem messze van Itália. Csak itt tisztaság volt én biztonságban éreztem magam. Meg olaszul (is) beszéltek.
Ez a kis falu Calasetta (ejtsd: kalazetta). Nem elég, hogy Szardínia déli csücskéig kell hozzá utazni, ott kapcsolódik a fő szigethez egy apró sziget, Sant’Antioco, amelyre már a római időkben is hídon lehetett átmenni. Annak a hídnak egy része még mindig ott emlékeztet a múltra. Ahhoz, hogy erre a pontra eljussunk, valamelyik reptérre, vagy kikötőbe meg kell érkezni. Tegyük fel, hogy ez a reptér Cagliari (ejtsd: ’kaljari), innen indul az utazás. Ahogy én is innen indultam. Itt kötelező legalább egy napot eltölteni, de megér többet is, ha telik rá idő. Kisváros, a szigeten azonban nagynak számít a maga 154 000 lakosával. Tengerparton van, természetesen, a sziget déli partján. A kikötő mindjárt a belváros és az óváros alatt húzódik, közel a pályaudvarhoz, ahova a reptéri vonat is fuvarozza az utazót (sajnos a vonat nem túl gyakran közlekedik, de pár perc alatt a városban van). A part fölé a várfal magasodik, s ezzel meghatározó részévé válik a városnak. Egy napi kiadós sétával a főbb látványosságokat be is lehet járni. A vár, a katedrális, a botanikus kert, és sok kilátópont, s a régi házakkal övezett szűk utcák csak úgy vonzzák az embert a lendületes sétára.
Több központi téren ingyenes wifi is van a városban – például a székesegyház előtt. S bár a főbb látványosságok közelében mindig óvatosan érdemes éttermekbe beülni, a székesegyház előtti tér alatt húzódó utcán az Osteria di Castello nevű kis pár asztalos étteremben a helyi különlegességekből egy sajátos összeállítást készítve nagyon jót és jó hangulatban lehet enni. A tulaj több nyelven beszél és azzal az igazi mediterrán bájjal ajánlj a tortellinitől a töltött zöldségeken át a halakig mindent. Gyors a kiszolgálás és mind a tíz ujját megnyalja utána az ember.
Cagliari egyik igazán lenyűgöző része a tengerparti sétány és a strandok. Ide egy kicsit többet kell utazni, de megéri. Amolyan mini Copacabana – nemrég készült el a part menti futópálya, amit azonnal birtokba is vett a nyaraló és a helyi közösség. Hatalmas partszakaszon húzódnak egymás után a jellegzetes, napernyőkkel kirakott olasz stílusú strandok, s az öblöt egy óriási szikla keretezi. Ha valaki táncos bulikra vágyik, a tengerparti éttermekben, szórakozóhelyeken megtalálja. A sétányon pedig esténként salsa és tangótáncosok tűnnek fel.
S amikor már túl sok a szárd metropoliszból, irány a világvége. A sziget belső, száraz hegyes vidékén kell végigautózni közel 90 km-t ahhoz, hogy a déli csücsökhöz kötődő szigetet elérjük. Sant’Antioco szigetén mindössze két városka van. A szigettel azonos nevű, és maga Calasetta, illetve néhány üdülő település. A sziget bár aprónak tűnik, mégis a szárd szigetek közül a fősziget után a második legnagyobb a maga 109 km2-ével, illetve az itáliai szigetek közül Szicília, Szardínia és Elba után a negyedik legnagyobb. Az egyetlen hasznos közlekedési eszköz az autó, bár biciklivel is sokat be lehet járni akár egy nap alatt is. A tengerpart lenyűgöző. Hatalmas gránitsziklák húzódnak kilométereken át, s, nem kell sok szerencse ahhoz, hogy teljesen egyedül merengjünk egy-egy szikla tetején a hatalmas kékségbe feledkezve. Ezt a részt ugyanis nem árasztják el a turisták, ide már kevesen jutnak le, s azok is valahogy elvesznek a különféle hangulatú és méretű strandok között. Fehér homok, kristálytiszta víz, hosszan sekély part – ezek a páratlan előnyök a sziget déli csücskében is megvannak.
A kisvárosi hangulat pedig felejthetetlen. Calasetta olyan, mintha folyton siesta idő lenne. A kikötőben néhány nagyon jó kávéház és étterem várja a lelassult vendégeket. Legfontosabb utcája a főtérre vezet természetesen és pálmafák választják hosszában ketté. Itt az emberek nem azt mondják, hogy a következő utcánál fordulj balra, hanem a pálmákhoz mérnek mindent. A harmadik pálmánál balra… Ezen a sétálóutcán siesta után kinyitnak a boltok, a kávézók, korzóznak kicsik és nagyok és hajnalig nem ül le a hangulat. A főtéren a falu apraja-nagyja éjfélig mulat, a latin-amerikai templomokhoz hasonló kék-fehér templomban a helyi kórus próbál. A várost egymással párhuzamos, végeláthatatlan utcák rendszerezik, melyek déli irányban emelkednek, hogy aztán ismét a tengernél kössenek ki. Ha figyelmesen hallgatjuk az utca zaját, a helyi dialektusban, a Tabarkinoban is lehet gyönyörködni (ezt érdekes módon főleg Genovában és Pegliben beszélik, ugyanis onnan sokan költöztek erre a vidékre).
Calasettában nyáron a kultúra is pezseg, a helyi modern művészetek múzeumának teraszán, vagy a 16 méter magas, 18. századi torony előtt koncerteket, fesztiválokat szerveznek, s a múzeum gyűjteménye is megér egy látogatást.
És persze a naplemente. Tudom, minden tengerparti város a magáét mondja a legszebbnek, de itt valahogy tényleg máshogy megy le a nap. Színesen, méltóságteljesen, megnyugtatóan.