Vérzuhatag a fehér hóban – különös képződmény az Antarktiszon

Az Antarktisz fehér jégtakaróját és a tenger kékségét egyszer csak egy furcsa folt töri meg. Egy kisebb ponton olyan, mintha valami vérengzést csapott volna ember vagy állat.  Mintha hatalmas vértócsa folyna a fehér gleccserből.  Szerencsére nem így van, de a vér annyiban stimmel, hogy a különös jelenséget „vér-zuhatagnak”, azaz Blood Falls-nak nevezték el felfedezői.  Először bő száz évvel ezelőtt talált rá egy ausztrál geológus. Azt látta, hogy egy ötemeletes ház magasságából valami egészen vörös „vízesés” zuhan ki a gleccserből.  Akkor azt hitték, algáktól ilyen színes a víz. Nem olyan rég azonban rájöttek, teljesen más festi vörösre a déli sarki Taylor-gleccsert (nevét az ausztrál kutatóról kapta).

Úgy másfél-két millió évvel ezelőtt ugyanis a gleccser alá egy kisebb tó szorult be, amint az elzáródott a tengertől.  A vízben pedig mikroorganizmusok rekedtek.  Ezek az élőlények gyakorlatilag azóta ebben a természetes időkapszulában élnek, több száz méterrel a gleccser felszíne alatt. A csapdába zárt mikrobák így aztán egy külön kis világban, egészen extrém körülmények között élték túl ezt az időszakot, így például szabad oxigén nélkül, és a tenger sótartalmának háromszorosát tartalmazó közegben, ami miatt a tó nem is tud megfagyni. Fény sincs, viszont magas a víz vastartalma, ami a vízesés különleges színét adja.

A hatalmas gleccseren időközben apró repedések keletkeztek, s ez a benti világ ezeken keresztül tud a felszínre törni úgy, abban a formában, ahogy ott létezik. A gleccser alatti tó vagy 400 méternyi jég alatt húzódik, több kilométerre a felszínre töréstől. A tudósok szerint ráadásul még mindig 17 különböző mikroba él benne.

Természetesen felmerült, hogy hasonló eset nem lehetséges-e más, hasonló környezetű bolygókon, így például a Marson jégbe zárva létezhet-e valamiféle élet. De ez megmaradt a feltételezés szintjén.

A Bloodfalls-t vagy helikopteres túrával lehet megcsodálni – ez vagy a McMurdo Állomásról (USA), vagy a Scott bázisról (Új-Zéland) indul , vagy hajóút során a Ross-tengeren lehet megközelíteni.

Az ilyen rendkívül extrém helyzetekben is túlélő baktériumokat amúgy extremofiloknak is hívják. Egy másik csodálatos természeti jelenségért is ők felelnek, ez pedig a Yellowstone nemzeti park hatalmas, színes, gőzölgő termálvize, a Grand Prismatic Spring. Ebben olyan baktériumok élnek, amelyek a nagyon magas hőmérsékletet is kibírják (ezeket pedig termofilnak nevezik).  Akár 100 celsius fok felett is megélnek. A „medence” szélén attól függően, hogy mekkora a forróság, más és más mikroorganizmusok élnek, melyek más és más színt adnak a víznek.  Így évszakonként is változik a látvány: nyáron inkább narancssárga és piros, télen pedig sötétzöld a kör széle. Középen mindig mélykék színt találhatunk, mert ott olyan magas a hőmérséklet, hogy ott már semmilyen élőlény nem él túl.