Én azt mondom, gesztenye, te azt mondod: castagna

Kevés illat jelzi pontosabban a hűvös idő beköszöntét, mint a sült gesztenyéé. Magyarországon is terem  belőle – például a Zalában, vagy a Dunakanyar egyes részein -, ám a 32 mm-nél nagyobb, maróninak nevezett fajta igazi hazája Olaszország. Aki a napfényes őszi napokból-hetekből párat Olaszországban töltene, biztosan fog találkozni vele valamilyen formában. Rövid olaszországi gesztenye-ismertető és programajánlat következik!

Itália tele van szelídgesztenyével. De mitől is olyan népszerű ez a finomság? Nem, nem csak az íze miatt. Zsírban szegény, rostokban gazdag; szénhidrátot és keményítőt, valamint sok vitamint (B1, B2, B6, C, E) és ásványi anyagot tartalmaz.

A többnyire termetes fák látványa minden évszakban szemet gyönyörködtető, de a termés beérése idején egyszerűen nem lehet nem tudomást venni róluk. Az olaszok amúgy is örömmel ragadnak meg minden alkalmat arra, hogy fesztiválozzanak egy jót, és a szőlőszürettel nagyjából azonos időben zajló, azon kissé túl is húzódó gesztenyeszezonnal sincs ez másként. Az ismert termővidékeken egyik fesztivál a másikba ér, fel se lehet sorolni őket. A Trevisohoz közel eső Combai városka gesztenyefesztiválja  október-novemberben több tízezer látogatót vonz; a Piemonte-beli Cuneo hasonló eseményén 30 000 (!) kiló gesztenye is el tud fogyni, a Viterbo-beli Soriano nel Cimino-ban  pedig „Sagra Delle Castagne” néven egy komplett középkori fesztivált szerveznek a gesztenye köré performanszokkal, korabeli stílusú tavernákkal, jelmezekkel – és ez még csak három régió castagna-fesztiválja!

A szelídgesztenye évszázadok, sőt, évezredek óta szerves része az ebben a régióban élő népek ún. mediterrán diétájának. Igen, már az ókori görögök is termesztették, a rómaiakról nem is beszélve – az ő idejükben ugyanis a katonai élelmezés egyik fontos eleme volt.

Még később – elsősorban Liguriában és Toszkánában – annak a módját is megtalálták, hogy kenyeret vagy tortát  süssenek belőle: búza vagy más gabonaféle híján őrölt gesztenyelisztet használtak, amivel – ha kellett – gond nélkül átvészelték a téli hónapokat. Talán ezért is van az, hogy az olasz tájnyelvben kenyérfaként is hivatkoznak rá, elsősorban az uniós eredetvédelem alá eső Marrone del Mugello-ra, vagy a Marrone di Castel del Rio-ra.

A gesztenye a régió gasztronómiáján is nyomot hagyott: gesztenyeszezonban mindenütt kapható a castagniaccio, azaz egy lapos, gesztenyelisztből készült, rozmaringgal és fenyőmaggal megszórt édes lepény, amit különböző ízekkel (pl. narancshéjjal) ízesítenek. A gesztenyelisztet a sűrű, sokféle zöldségből és valamilyen gabonából készült levesekbe is belefőzik. És persze létezik gesztenyelisztből készült gnocchi is, illetve gesztenye töltelékű tortellini, nem beszélve a gesztenyés frittelláról, ami leginkább egy forró cukorba hempergetett édes lángosra hajaz.

A sült gesztenye Olaszországban valódi street-food. A gömbölyű termés caldarroste néven az e célra kialakított utcai sütögetőhelyeken Piemonttól kezdve egészen le Szicíliáig mindenhol kapható ilyenkor. Igen, a gesztenyefa Szicíliában is megél! Sőt, egy, az Etna közelében nőtt fa, a Castagno dei Cento Cavalli (szó szerint: Száz Lovas Gesztenyefa) olyan híres, hogy versek és legendák szólnak róla. Nem véletlenül: a világ legidősebb és legnagyobb méretű szelídgesztenye fájáról van szó, mely messze földről vonz látogatókat. Ha valaki szeretné ennek a matuzsálemnek a törzsét átérni, akkor annak bizony társasútra kell befizetnie, mert jó pár ember kell hozzá!

Végül pedig egy gesztenyés gnocchi recept, úgy, ahogyan egy olasz nagymama készítené: