Alig ismert lenyűgöző építmények – a Djenne-i nagymecset, Mali

Micsoda építészeti bravúr, szakértelem és közösségi összetartás kell ahhoz, hogy egy agyagból készült hatalmas építmény több mint száz éven át fennmaradjon! A nyugat-afrikai Mali egyik legrégebbi városában, Djennében állja az időjárás viszontagságait a nagymecset, amiről nem tudni pontosan, mikor kezdték építeni, de az első, itt épített mecsetről 13. századból már vannak feljegyzések, a mostani változat 1907-ben épült fel. 1988 óta az UNESCO világörökség része.

Minden évben az eső után fontos közösségi esemény, hogy a nagymecset eső által lemosott, és a melegtől és szárazságtól megszáradt és megrepedt falait helyreállítsák a városlakók, hogy a következő egy évre jó állapotban várja a hatalmas agyagépület az időjárás megpróbáltatásait. Néha azonban a természet erői győznek. Legutóbb 2009-ben dőlt össze a déli torony teteje, amikor egyszerre 75 mm eső esett a városra.

A mecset az óváros piacterén áll – valaha a transz-szaharai kereskedő útvonalak fő állomása volt a város – egy 75×75 méter alapterületű és 3 méter magas talapzaton. A város ugyanis a Bani-folyó partján épült, így ez a magas alapozás megvédi a mecsetet a megáradt folyó vizétől. Az épület 18 méter magas és 150 méter hosszú. Agyagtéglákból építették, amelyet simára vakoltak. A falból azonban “tüskék” állnak ki, amitől egészen sajátos látványt mutat az amúgy is különleges építmény. Ezek az afrikai legyezőpálma (Borassus aethiopum) törzséből készült “deszkák”, amelyek egyrészt díszítik a falakat, másrészt ezen másznak fel a vállalkozó kedvű férfiak az éves javításkor.

A javítómunkák köré egy komplett fesztivál szerveződött, ilyenkor szól a zene és mindenféle ételeket hoznak a helybéliek. És mindenkinek megvan a maga feladata. Az idősek, akik már több falmászáson és vakoláson vannak túl, külön nekik fenntartott “páholyból” nézik végig az eseményeket. A helyi kőműves mesterek irányítják a munkákat, a férfiak másznak a falakra, illetve viszik a sárhabarcsot a falakig. Az anyagot napokig gödrökben tartják és érlelik, amit a fiatalabb fiúk kevergetnek időnként. A gödröktől a mecsetig egy verseny keretében viszik a habarcsot ugyancsak felnőtt férfiak. Az asszonyok és a lányok a vizet szállítják a gödrökhöz, majd a vakolás alatt a mecsethez is.

1930-ban egy vörös okker színű másolatát is megcsinálták a franciák a Dél-Franciaországi Fréjus-ben, itt viszont már cementből készült az épület. A mecsetet azoknak a szenegáli katonáknak szánták, akik a franci a hadseregben szolgáltak és télen erre a vidékre helyezték őket.

Djenne nagymecsetét a szudano-száheli építészet (Nyugat-Afrika és a Száhel-öv területén) egyik legnagyobb remekműveként tartják számon.