Ravenna – A bűvös mozaikok városa

Ravenna sokaknak kiesik az olaszországi utazásokból, vagy esetleg pár órás kiruccanásba fér bele a környező nagyvárosokból. Pedig ennél többre hivatott, különösen, ha autóval vagyunk és a városhatáron kívül is tudunk bolyongani.

Azért merem ezt írni, mert sok éve járok Olaszországba, mégis kimaradt ez a gyöngyszem. Egészen mostanáig. Amikor is délről jöttünk fölfelé Itália keleti oldalán, és úgy alakult, hogy csak ebben az egy városban tudtunk egy teljes napot, két éjszakát tölteni, mielőtt átjutottunk Szlovéniába.

Mint minden olasz városban, itt is nagyon kellemes sétákat lehet tenni a belvárosban, ahol a Piazza di Popolo egy viszonylag kicsi, ám színes központja a városnak.

A leghíresebb és leglátványosabb természetesen Ravenna ókeresztény és bizánci öröksége, a döbbenetesen jó állapotban megmaradt mozaikok. (Illetve Dante sírja is itt található). Az UNESCO Világörökség részévé nyilvánított nyolc épület közül ötöt egy átfogó jeggyel (10,5 euró) másfél-két óra alatt kényelmesen be lehet járni. A séta közben pedig az egész belvárosról kaphatunk egy első benyomást.  Több parkolóban ott lehet hagyni egész napra az autót, talán a legjobb a San Vitale székesegyházhoz közel fekvő hatalmas tér, ahol pár euróért meg lehet oldani a parkolást. Három jegyirodában lehet a belépőkhöz jutni, az egyik pont a székesegyházzal szembeni téren van.

A jegyvásárlás után következő pár óra életre szóló élmény lesz mindenkinek. Mindegyik alkotás előtt akár órákat el lehetne nézelődni, magunkba szívni az 5-600 évvel ezelőtti virágzó Ravenna művészetét. A színeket, a tökéletes és határtalan türelemmel lerakott formákat, az apró kockalapokból kirakott beszédes tekinteteket.

Mivel mindegyik helyszín más és más célt szolgált – van köztük székesegyház, mauzóleum, keresztelőkápolna – mindenhol teljesen más hangulat, fény, közeg fogadja a látogatót.

De hogy lehet, hogy Itália egy relatíve kis városa ilyen komoly ókeresztény és bizánci emlékekkel rendelkezik? És főleg: hogy lehet, hogy ilyen kitűnő, szinte érintetlen állapotban maradtak fent ezek a művek?

Ravennának három virágkora volt hosszú történelme során, stratégiai fontosságú városként. Az első az úgynevezett római, a második a gót, a harmadik a bizánci fénykor volt.

Stratégiai elhelyezkedése miatt is volt fontos város: egyrészt kikötője van, ami nyitottá teszi az Adriai-tengerre, másrészt a szárazföld felől mocsárvilág védi. Bármilyen fontos is volt évszázadokon át, a 8. században a longobárdok észak-itáliai letelepedése után elvesztette jelentőségét, a mocsarakat hagyták elburjánzani, a kikötőket is belepte a homok.

„Szerencsére” utána viszont a várost teljesen mellőzték és elfelejtették, így volt esélye arra, hogy ezek a csodálatos emlékek fennmaradjanak.

Az átfogó jeggyel ezt az öt épületet lehet megnézni:

San Vitale templom (Basilica di San Vitale): A 6. század közepén épült, hatalmas, lenyűgöző épület, s ha az ember betartja a helyi turisztikai iroda térképe által javasolt sorrendet, itt szembesülünk először a hatalmas felületen megmaradt mozaikok nyújtotta élménnyel.  A bizánci fénykorban épült.

Mellette közvetlen található a Galla Placidia Mauzóleuma (Mausoleo di Galla Placidia). 440-ben épült, a római fénykorban, falain az ókori római mozaikkultúra emlékei láthatók. A San Vitale templom után egy kis, sötét, intim térbe kerülünk: teljesen más élmény, továbbra is csodálatos mozaikokkal.

Ortodox keresztelőkápolna (Battistero Neoniano). Római fénykor. Az 5. század első felében épült, nyolcszögletű épület talán az egyik legszebb az összes közül. Harmóniát sugároz minden formája, a színei, az ábrázolások. Itt látható az ismert kupolamozaik a 12 apostolról és Krisztus kereszteléséről (antik felfogásban).

Érseki kápolna (Cappella Arcivescovile) Gót fénykor. Az érseki múzeum részeként lehet ezt a kicsiny, eldugott kápolnát megnézni a padló és falmozaikokkal. Itt megint más élmény fogad minket: egészen más a nagy terekben és más a kis, intim helyszíneken érzékelni és átélni a mozaikok üzenetét.

Sant’Apollinare Nuovo-bazilika (Basilica di Sant’Apollinare Nuovo). Gót fénykor. Az alig pár négyzetméteres kis kápolna után belépni ebbe a hatalmas, háromhajós, bazilika elrendezésű templomba egy egészen más, de ugyanúgy lélegzetelállító látvány. A középső hajót határoló oszlopsor fölött sorakoznak a mozaikok, melyek Krisztus élettörténetét ábrázolják.

Az öt állomás után az ember annyi széppel és információval lesz tele, hogy egy kellemes séta, vagy egy jó olasz étterem tökéletes arra, hogy feldolgozzuk, vagy átbeszéljük a látottakat.

Az éttermek közül az egyik legjobb (kipróbált): La Gardèla. Bár több benne a turista, mint a helyi (azért ők is voltak szép számmal), az ételek, a borok és a kiszolgálás kitűnő. A környékre jellemző ételeket, jobbnál jobb házi tésztákat, elképesztően finom süteményeket és borokat kínáltak. Csak este van nyitva, és érdemes nem sokkal nyitás után menni (vagy foglalni), mert pillanatok alatt megtelik.

Ravennában és környékén azonban más érdekességek is csábítják azt, akinek van ideje és autója egy különleges kirándulásokhoz. De ezekről egy következő írásban számolok be.