Ahol a teknősöknek már nem kell félniük – Mazunte, Mexikó

Kisléptékú, öko-tudatos, sajátos flórájú és faunájú tengerparti alternatív turistaparadicsom, működő helyi közösségi élettel. Sok ez így egyszerre? Túl szépen hangzik? Hát akkor érdemes meggyőződni róla személyesen annak, aki teheti. Hogy hova kell ehhez utazni? Mexikó csendes-óceáni partvidékére, ahol Oaxaca szövetségi állam egyik tengerparti szakaszán gyöngysorként húzódik néhány idilli település. Közülük az egyik legnyugalmasabb neve: Mazunte.

Sokat kell utazni idáig, de megéri: ilyen kis alapterületen együtt ennyi szépség és érdekesség ritkán látható. Az alig egy kilométernyi tengerpartot két oldalról sziklák zárják le, a parttól befele, a szárazföld felé haladva nem messze pedig már a Sierra Madre déli nyúlványába ütközünk. A közrezárt, alig néhány négyzetkilométernyi sík területen található a pár utcás falu, Mazunte, az alternatív turizmus kedvelőinek paradicsoma, ahol a látogatók számára felhúzott bungalók világa békésen összesimul a helyspecifikus iparágakkal, és ahol a sokfelől betelepült és évek óta ott élő külföldi nem nyomja el a helyi kultúrát, hanem valóban gazdagítja azt.

A hetvenes évek előtt alig egy-két házacska volt itt, meg néhány halászcsónak. Azt mondják, a falu neve az ősi nahuatl nyelv “maxotetia” szavából ered, és azt jelenti “kérlek, ide rakd a tojásaidat”. Bár van másik néveredet-magyarázat is (mely szerint névadó a “mizontle” lenne, ami egy itteni rákfaj neve), mégis inkább a tojásrakásos variációt erősíti egy tekintélyes teknőskolónia jelenléte.

A múlt század második felében a teknősök élete (és főleg halála) vezetett a falu felvirágzásához: vadászatuk szinte ipari méreteket öltött (évente 30 000 állatot öltek le legálisan), ami idővel egy teknős-mészárszék felállításához és a teknőspopuláció drasztikus zuhanásához vezetett. Szegény állatoknak az sem kedvezett, hogy tojásukról azt tartották, afrodiziákumként szolgál, ezért messze földről is idejártak begyűjteni őket. A kegyetlen, bár anyagilag kétségkívül gyümölcsöző gyakorlat csak néhány nagyon szigorú tiltó törvény meghozatala után szűnt meg a ’90-es évek elejére.

Ami a helyiek megélhetési forrásaként és új árucikként ezután megjelent, az tényleg melegséggel tölti el az ember szívét. És – nem mellesleg –  szívesen vásárol is belőle.

Alapítványi segítséggel és a Body Shop nevű kozmetikai világcég tulajdonosának közreműködésével ugyanis létrejött egy természeti kozmetikumokat helyi növényekből gyártó vállalkozás és bolt, amit az itteni lakosok működtetnek. Időközben a teknősök újra elszaporodtak, és a faluban létrejött a Mexikói Nemzeti Teknős Központ, amelynek kiállítása lehetőséget nyújt arra, hogy a teknősök történetét tanulmányozzuk, illetve a központ kishajós kirándulásokat is szervez, ahol természetes élőhelyükön lehet megtekinteni őket.

A faluban a közösségi élet több szinten is igen élénk: van ápolt futballpálya a kamaszoknak, a szokásos üzletek mellet van egy szociális alapon működő kisbolt, építettek egy fedett, nyitott oldalú amfiteátrumot, ahol gyakoriak a kultúrműsorok és a vetítések, működik könyvtár és egy helyi kórus is, és csak szigorú szabályok mentén lehet építeni bármit is. Ezért aztán egészen normális itt az élet, emiatt tudják például a helyiek is megvenni a franciák pékségében sült finomságokat, beülni az olaszok által vezetett kis étterembe, vagy esetleg benézni az argentinok hippi-hostel kocsmájába.

Estefele a falu fölé nyúló Punta Cometa hegy ormán gyűlnek össze a naplementét nézők, aztán az illatos sötétben indulnak hazafele, a faluba, ahol még sokáig lehet üldögélni a tengerpartra néző teraszokon, hallgatva a sosem csillapuló nagy hullámok moraját.

És egy csodálatos, kedvcsináló videó: