Zöld szezon Botswanában

Botswana területének háromnegyed része sivatag, félsivatag, illetve szahara, mégis az egyik “legszínesebb” úti célok egyikének számít az afrikai kontinensen. Ezt a jó hírét főleg a vadakban gazdag területei nagyságának és minőségének köszönheti. Az ország 40%-át a nyilvános nemzeti parkok teszik ki, de számos látogatható magánkézben lévő terület és rezervátum is van; az pedig egy igazán különleges ‘plusz’, hogy az országban található a világ legnagyobb szárazföldi deltatorkolata, az Okavango, amely olyan hatalmas kiterjedésű, hogy még az űrből is látszik.

Nem mellékesen itt él az egyik legnagyobb elefántpopuláció is, és számos nagymacska faj mellett itt figyelhető meg Afrika legnagyobb bivaly- zebra- és gazella vándorlása is. De nem csak emlősökben gazdag az ország, hanem rendkívül változatos felszínű területe több mint 590 madárfajnak is otthont ad. A Tsodilo Hill és környéknek több ezer sziklarajza pedig UNESCO védelem alatt áll.

A szárazabb időszakra (április-májustól szeptemberig-októberig) szervezik a legtöbb szafarit (leggyakrabban az Okavango deltájába, illetve a Chobe és Moremi nemzeti parkok területére), és nem véletlenül: ilyenkor a legtisztább az ég, és bár reggelente és esténként hűvös van, napközben kellemes a hőmérséklet (kivéve talán az októbert, amikor komoly hőség lehet napközben). Na meg persze ekkor a leggyérebb a növényzet, ami az állatok megfigyelésének mindenképpen kedvez.

Vannak azonban, akik a novembertől áprilisig tartó időszakra, azaz Botswana nyári, esős évszakára esküsznek. Vajon miért? Miért éri meg nagy eséllyel elázni és a párás melegben pihegni és megtapasztalni a döngő és zümmögő rovarok sokaságát?

Először is, az esős szezon beállása nincs kőbe vésve: van, hogy már november elején megérkeznek az esőfelhők, van, hogy jóval később, és olyan év is akad, amikor teljesen elmarad az esőzés. De ha esik, akkor hamar kiderül, miért is hívják zöld szezonnak ezt az időszakot. A víz nyomában előbújik a föld alól és mindent zölddel borít be a növényzet. Az acacia fák kibontják a leveleiket, de még a homok is virágba borul helyenként. Az időjárás következtében átalakuló környezet talán a Kalahári-sivatagban a legdrámaibb. Ezekben a hónapokban a látszólag lakatlan félsivatag életre kel.  A harsogó zöld látványa pedig sok mindenért kárpótol.

Amikor a Mkgadikgadi sós lapály megtelik vízzel, megjelennek a vándorló állatcsordák, amelyek látványa valóban felejthetetlen. Sok kisebb-nagyobb vad ekkor már a kicsinyeivel együtt mozog a magas fűben. De ekkor érkeznek ezerszámra a madarak is Európából, Ázsiából és Afrikából.

Általában a január és a február az erősebb esőzések ideje, de ekkor is csak délutánonként zuhog néhány órán át, szóval nem kell a szafari-sátorban ülni egész nap. Igaz, az utak egy részét eláraszthatja a víz, de Botswananban az év másik felében is főleg repülővel közelíthetők meg bizonyos, a turizmus és a turisták szempontjából kulcsfontosságú területek.

Az esőzések utáni tiszta levegőben mélyebbek a színek, élesebben rajzolódnak ki a körvonalak, amit a fotósok nagyra fognak értékelni. Aki pedig érzékeny az árakra, az örömmel tapasztalhatja, hogy ebben a zöld szezonban jóval kevesebbet kell fizetni az utazási irodákban a túrákért. További előny a tömegek távolmaradása, hiszen az utazók többsége – a Botswanaban igazán nagy tömegeket jelent – a száraz évszakra szavaz. És Ön?