Afrikai szafarik kamerával és anélkül

Vannak akik arra esküsznek, hogy egy afrikai szafari alatt a legjobb dolog hátradőlni és befogadni mindazt, ami körülvesz; a dokumentálás csak zavarja a pillanat megélését. Mások szerint kamera nélkül elindulni egy ilyen útra vétek, hiszen az a kép, amit az ember maga készít egy vadról az élőhelyén, örök emlék marad. Egy biztos: az egzotikus állatok fotózása nem egyszerű; szerencse, idő és türelem kell hozzá. Tanácsok és helyszín javaslatok következnek kamerával és kamera nélkül szafarizóknak.

A fényképezőgéppel szafarira induló amatőr fotós jól teszi, ha az utazás előtt tájékozódik a szükséges technikai felszerelésről (lencseméret, éjszakai fotózáshoz szükséges vakuk, állványtípusok, memóriakártya-kérdés, stb.), és elolvas néhány tippet és tanácsot. Aki kimozdul a kompakt (point-and-shoot) kamera és az automata beállítási mód kényelméből, az előtt óriási lehetőségek nyílnak meg, de persze ezzel együtt megnő a hibalehetőségek száma is. Ebben blogposztban pl. egy afrikai utakra specializálódott professzionális fotográfus osztja meg tapasztalatait az egyszeri szafarira készülővel; kezdve az ajánlott kamera típusok, objektívek és kiegészítők specifikációival, folytatva a csomagolástechnikai és biztonsági kérdések sorával egészen a megfelelő hozzáállásig, mint például a türelem kérdése.

Afrika szinte összes ismert, nagyvadakban gazdag területén kínálnak olyan utakat, melyek során a látogatókat a szafarira elkíséri egy professzionális fotós is, aki a kamerázóknak általában már az indulás előtt tart egy rövid szakmai bevezetőt. A komolyabb szándékkal fotózók pedig számos fotós workshoppal kombinált szafari-csomag közül választhatnak.  Persze a legprofibb kíséret és a legtökéletesebb felszerelés se jó semmire, ha csak a puszta szavannát fotózhatja az ember, mert vad nem látható sehol. Az egyik legfontosabb előfeltétel ezért mégiscsak az, hogy olyan helyen landoljon az utazó, ahol ez ügyben biztosra megy.

1. Botswana

fotó: Brian Lauer, Flickr

Botswana az elsők között merül fel, ha fotografálási lehetőséget is magában foglaló szafarikról esik szó,  hiszen változatos felszínű, vadállományban gazdag országról van szó. Induljon az ember kamerával vagy anélkül, az Okawango deltája az egyik legismertebb úti cél, ide szervezik azokat a kirándulásokat, melyek során egy helyi, egyszerű vízi eszközön – a törékeny, kenura emlékeztető mokorón – haladva lehet madarakat és vízilovakat megfigyelni.

Másik népszerű célpont az ország északi, zömében sík, vadakban gazdag területe, ahol a gyorsan változó színű égbolt látványa és a gyakorta szálló por okozta színtörések egész különleges hangulatot eredményeznek, főleg napkelte és napszállta idején.

Vannak olyan szafarik is, ahol  a minden kényelemmel felszerelt lodge-ból az állatok által látogatott ivóhelyek közelében kialakított búvóhelyekre viszik ki a fotósokat, hogy ott elkészíthessék életük képét;  de léteznek az alacsonyabb kényelmi fokot jobban tűrő fotósok számára szervezett  mobil-szafarik is.

2. Dél-afrikai Köztársaság

A Dél-afrikai Köztársaság kétségkívül leghíresebb parkja a Kruger Nemzeti Park, melynek mérete (19 ezer négyzetkilométer) egy kisebb országéval vetekszik, és ahol szabadon élő vadak széles palettája figyelhető meg és kapható lencsevégre. A “nagy ötös”-nek nevezett afrikai vadcsoport (oroszlán, leopárd, orrszarvú, elefánt és kafferbivaly) mindegyik tagja őshonos itt, és jól is fotózható (ami persze az esős évszakban azért nagyobb kihívást jelent a víz hatására gyorsan növekedésnek induló vegetáció miatt). Az úthálózat annyira jó, hogy nem is szükséges feltétlenül négykerék meghajtású járgány; nem véletlen, hogy ezt parkot keresi fel a legtöbb, bérelt autóval közlekedő, önállóan szafarizó turista, akik 9 különböző útvonal közül választhatnak. Ez a rajzos ábra mutatja, melyik időszakban mely állatokra és milyen mennyiségben lehet itt számítani.

Aki kifejezetten felső-kategóriás szafariban gondolkodik, válogathat a magánparkok és a luxus-lodge-ok között, ahol extra kényelem várja a fotózás szerelmeseit; sőt, van olyan szállás is, ahol a fotósok számára még az utómunkához és a nyomtatáshoz szükséges eszközök is rendelkezésre állnak – ilyen pl. a Sabi Sand és a Game Reserve menti  Londolozi-tábor, melyet sokan a területen élő kivételesen nagy számú leopárd-populáció miatt keresnek fel.

3. Namíbia

Aki nehezíteni akarja a saját dolgát, az próbálkozzon olyan faj fotózásával, amelyből már sajnálatosan kevés egyed él, vagy csak ritkán figyelhető meg. Ilyen például a szélesszájú orrszarvú, melynek még vadon élő egyedeit a namíbiai Damaraland területén figyelheti meg az, aki azt a sajátos szépséget keresi, ami a  sivatagos területek  sajátja. Ezen a csodás, látszólag kietlen tájon nincs nagyvad-sűrűség, többnyire zsiráfok, hegyi zebrák,  kuduk  járnak erre; nagymacskákat igen ritkán látni. A fotósokat nem is annyira ők, mint inkább a sivatagi elefántok, illetve a keskeny- és szélesszájú orrszarvú látványa vonzza ide – na meg persze a lenyűgöző sivatagi sziklaformák.

Jó utat, szép képeket!