Híres művészek lakásai Szentpéterváron

Aki Szentpétervárra utazik turistaként, azt hamar elnyeli az Ermitázs, az Izsák székesegyház és Petrodvorec által kijelölt látványcsapda, utána már csak bolyongani van erő a Néva partján, lehetőleg egy fehér éjszakán, hogy aztán az Auróra cirkáló ébressze fel az áhítatból. Ez is lehet élvezetes út, de így nem lesz elképzelése arról, miért nevezik Szentpétervárt az orosz kulturális fővárosnak. Jó, ennek igazi megértéséhez és átéléséhez leginkább könyvek százainak átolvasása, dalok és filmek, festmények és szobrok sokaságának megismerése szükségeltetne (és persze nem ártana eleve orosznak születni). De a város arra is felkészült, ha valaki csak ízelítőt szeretne kapni az orosz művészet világából. A kulcsszó: lakásmúzeum.

Pétervár hihetetlenül nagy becsben tartja a nagy művészeit, akkurátus figyelemmel gyűjtögeti tárgyaikat, értő gonddal ápolja az emléküket. Ennek megfelelően az utóbbi évek ki-, át- és újraalakításai során újjászületett ez a régi műfaj, a lakásmúzeum többé már nem porfogó bútorok kusza raktára, hanem gondolatgazdag kiállítások és legendás személyiségek szentélyeinek együttes tere.

Hol máshol kezdődhetne az irodalmi séta, mint az orosz irodalom és Szentpétervár legfontosabb figurája, Alekszandr Szergejevics Puskin utolsó lakhelyénél. A rakparti palota már kívülről is mutatja, hogy Puskin (bár úszott az adósságban) nem szenvedett a szegénységtől. Az egyszerűen Puskin Házának nevezett épület jelentős részében az Orosz Irodalmi Intézet kutatói dolgoznak, a nagyközönség számára megnyitott szobáiban egyrészt az orosz irodalomtörténet (már 111 éve alapított) legelső és legnagyobb gyűjteménnyel rendelkező múzeuma működik, másrészt a Puskin-hagyatékból berendezett emlékszobák mutatják be a költő hétköznapjait. Itt látható az a dívány is, amire a híres és végzetes párbaj után fektették. Arra fel kell készülni, hogy az idegenvezetők keveset beszélnek Puskin életéről és munkásságáról, annál többet a haláláról.

Pár utcával arrébb, a Kuznecsnij pereulok 5. szám alatti ház második emeletén az egyik lakás ajtajára ismerős név van kiírva: Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij. Mintha látogatóba mennénk: be kell csengetni és ekkor kitárul a Dosztojevszkij-emléklakás ajtaja. Utolsó éveiben élt itt az író, a kiállított dolgozószobai íróasztalánál írta a Karamazov testvéreket. Az 1971-es alapítású múzeum 2007-ben jelentős változásokon esett át: az emléklakás mellett nyílt egy terem a havonta új témának szentelt ideiglenes kiállításoknak, és egy pici színházat is létrehoztak, ahol minden este Dosztojevszkij életművéhez kötődő produkciót adnak elő. A múzeum pétervári sétákat is szervez, a legnépszerűbb a város valós tereiben játszódó Bűn és bűnhődés helyszíneinek bejárása.

A város közepén áll a Fontannij dom, ami nem a szökőkutakról kapta a nevét, hanem a ház előtt csordogáló Fontanka patakról. Persze, ez nem egy ház, hanem palota, méghozzá nem is akármilyen: egyenesen a Seremetyevo grófi család palotája. A palota évszázadok óta a pétervári kulturális élet egyik fő helyszíne, jelenleg zenei múzeumként működik, a grófi család hangszergyűjteményének kibővített változatát lehet megtekinteni az önmagukban is bámulatra méltó palotatermekben. De az igazi művészetrajongók inkább a Fontannij dom eldugott sarkában található, nem is a főbejáraton át megközelíthető épülettoldalékot keresik fel. Itt található ugyanis Anna Ahmatova, a 20. századi orosz költészet nagyasszonyának lakásmúzeuma. Ahmatova a legsúlyosabb időkben, 1924 és 1952 között élt itt, harmadik férje, Nyikolaj Punyin lakásán. Egészen a peresztrojkáig kellett várni, hogy Ahmatovának múzeuma legyen, 1989-ben rendezték be a lakását látogathatóvá. A hétköznapi tárgyak, szegényesen berendezett szobák szimbólumokká nemesedett kincsei, apró trükkjei mutatják meg a legszemléletesebben, hogyan rohad szét és tud mégis megmaradni az orosz értelmiség világa a sztálini időkben. 2005-ben Joszif Brodszkij tiszteletére berendezett szobával gazdagodott a kiállítás: a város Nobel-díjas írójának egyetlen emlékhelye.

A Zagorodnij úton álló házban kialakított Rimszkij-Korszakov lakásmúzeum azért is érdekes, mert nem csak a zeneszerző mindennapjainak helyszínét rekonstruálták, hanem a századfordulós Pétervár egyik legfontosabb zenei intézményét, a Korszakov-szerdákat is. Nyikolaj Rimszkij-Korszakov a zeneszerzésen túl a hangszerelés mestere is volt, így nagyon sok zenész társa járt hozzá tanácsért, segítségért. Egy idő után Korszakov az egyre duzzadó baráti köréből koncertsorozatot szervezett: minden szerdán fellépés a nagyszobában. Mondjuk tényleg nagy volt az a szoba, ötvenen-havanan is le tudtak ülni, sőt, amikor Fjodor Saljapin jött el énekelni, akkor kiderült, hogy akár százan is elférnek, ha nagyon akarnak (plusz a felső szomszéd padlóra szegezett fülekkel hallgatózó gyerekei). A múzeum 1971-es megnyitása óta ezeknek a szerdáknak is emléket állítanak a Zagorodnij-szerdákkal, kamarazenekarok és operaénekesek fellépéseivel. A felső szomszédok elköltöztek.

S ha valaki ezek után kedvet kap az emberléptékű, családias lakásmúzeumokhoz, a fentebbi helyeken túl Saljapin és Nabokov, Mengyelejev és Repin lakásai is arra várnak, hogy felfedezzék őket.

http://theatremuseum.ru/filial/dom_muzey_shalyapina

http://nabokov.museums.spbu.ru/

http://muskompleks.spbu.ru/muzei-spbgu/muzej-arkhiv-d-i-mendelleva.html

http://www.nimrah.ru/musrepin/

Ebben a videóban egy enyhén diványfetisiszta Puskin-kutató mesél a kiállításról: