“Titkos trópusi” ösvény Mallorcán

Mallorca egyik északi falvának csinos hoteljében reggelinél egy ismeretlen svéd házaspár anélkül, hogy kérdeztem volna, hihetetlen lelkesedéssel ajánlott egy ösvényt a tengerhez. A hölgy azt mondta, ő sokat utazik, de ilyen gyönyörűt nem sokat látott az életében. Mosolyogtam, nyilván azt hittem, túloz. Akkor nem gondoltam, hogy aznap délutántól már én is szóról szóra ugyanezt mondom majd minden utamba kerülőnek.

A hotel Deià-ban, Mallorca északi partvidékének apró, ám annál inkább felkapott falvában volt. A házak a Serra Tramuntana meredek hegyoldalába épültek, a kilátás persze pazar, a klíma kellemes, a tenger meredeken a falu alatt (Mallorca második legmagasabb hegycsúcsa, a Teix néz le a közelből a falura). Nem csoda, hogy zenészek, írók, költők és egyéb művészemberek hamar felfedezték maguknak.

Már a  60-as években nagy sláger volt a faluban lakni, az itteni “aranykort” a 60-80-as évekre teszik. Az egyik első külföldi, aki felfedezte magának, majd itt élt,  Robert Graves angol író-költő volt (Én, Claudius, Claudius az Isten), a 20-as években gyakran megfordult itt Anaïs Nin, de kérem koncertezett itt Mick Jagger, Mike Oldfield és Mark Knoppfler is még a 80-as években.  A kicsi falu tele van gyönyörű házakkal, galériákkal, és persze van saját strandja, kikötője is. Ahova legalább két út vezet.

Az egyik a szűk autóút, ahol az ember automatikusan elindul. A másik (amelyik balra ágazik el a kis útból) viszont egy részben magánkerteken haladó kis ösvény, amelyen nem mindennapi látvány fogadja azt, akit időben értesítenek erről az útról. A helynek különös a klímája, nagyon párás, ezért a hegyoldalt a trópusi erdőkre emlékeztető sűrű, burjánzó zöld növényzet borítja. Lényegében egy meredek völgyön át vezet az ösvény, néhol kertkapukon kell ki és bemenni, de szemmel láthatólag ez senkit nem zavar, amíg vigyázunk a környezetre.

A fotó talán érzékelteti az élményt, de a pára, az illatok, a sokféle zöld, a gyümölcsök, és persze a tenger közeli aromája és hangja egy olyan érzékkavalkádot eredményez, hogy utána csak ülünk az apró kikötő kövein és boldogan meredünk a kék horizont felé. Deià könnyen lehet egy egy-két napos program, de a slow travelerek, vagyis a lassan utazók akármeddig élvezhetik ezt a hegyek közé beszorított paradicsomot, vagy azok, akik az évente júniusban itt megrendezett klasszikus zenei fesztivál miatt jönnek. Akármennyi időt is szánnak rá, egy biztos: megéri.

Egy remek videó pár évtizeddel ezelőttről itt.