A gőzgombóc igaz története

Tálalják káposztával, salátával, uborkával vagy tejszínes gombamártással, de megjelenhet desszertként meleg vagy hideg vaníliaszósszal és/vagy olvasztott vajjal, mákkal megszórva vagy anélkül, esetleg borhabbal. Nincs évszakhoz kötve a fogyasztása, mégis, leginkább a sípályák jeges világához kötődik, azok emlékezetében legalábbis biztosan, akik ott kóstolták először, két lejtmenet között. Íme, a gőzgombóc!

Síelés közben láttam meg először, amikor meglazított sícipőkben toporgó, kimelegedett síelők között álltam sorban egy osztrák sípálya népszerű „hütté”-jében. Fehér tányéron gőzölgött és remegett;  vaníliasodó borította, a tetején pedig mákszemek ültek. Belseje  -mint kiderült- fűszeres szilvalekvárt (“Powidl”) rejtett. Szerelem volt, első falásra!

Ez a finomság a Germknödel (mákgombóc) névre hallgat, de biztos van aki Dampfnudelként ismeri. A kettő között árnyalatnyi a különbség,  igaz, ezt az árnyalatot a szakirodalom többféleképpen írja le. Egy biztos: mindkét recept alapja kelt tészta, és elkészülésük során a párolásnak  fontos szerepe van. A Germknödel mintha inkább az osztrák és dél-német hegyekben, a Dampfnudel meg talán a német síkföldön lenne „honos” – és akkor a cseh, áfonyával töltött változatot még nem is említettük. Méretüket és kalória-tartalmukat tekintve egy annyira durván nagy adag desszertről beszélünk, hogy az már főfogásnak tekinthető.

Mint sok emblematikus étellel megesett már, a kalóriabombaként ható gőzgombócnak is lettek újraértelmezett alakjai. A berlini Prenzlauer Berg negyedben levő fúziós Häppies vendéglő például kifejezetten gőzgombócra szakosodott, és a tradicionálisra erősebben emlékeztetőktől az erősen megreformált (vagy elszállt) változatokig sokféle gombóc található a menün. A kulináris kalandokra nyitottak rendelhetnek akár olyan vegán, zöldséges változatot is, ami színeiben és ízében már alig emlékeztet az eredetire, viszont harmonikus és nem utolsó sorban egészséges.

Ide jutott tehát a gőzgombóc….de honnan is indult egyáltalán?  Azt mondják, a németországi Freckenfeldben született, méghozzá a harminc éves háború alatt, ami ugye nem mostanában volt, hanem még a 17. szd. első felében. A legenda szerint egy éhes svéd katonai regiment érkezett a településre, és azzal fenyegették meg a lakosokat, hogy ha nem lakatják jól őket, felkoncolnak mindenkit, a házakat pedig földig rombolják. Szerencsére azt is kilátásba helyezték, hogy ha enni kapnak, megkímélik az életüket és békében elvonulnak. A helyi pék, Johanes Muck nekifogott, hogy megoldja a helyzetet: felesége segítségével 1286 gőzgombócot gyártott le egyetlen éjszaka alatt. A heroikus tett az azóta eltelt évszázadok alatt sem nem merült feledésbe, a pék unokája ugyanis készíttetett egy díszkaput, amit 1286 kis kőgolyóbis díszít és amit gőzgombóc-kapuként ismernek. Továbbá minden évben rendeznek egy ünnepséget a hős pék tiszteletére, és ilyenkor persze gőzgombócot eszik boldog-boldogtalan. És ha még ez se lenne elég, az életmentő gőzgombócokat Freckenfeld város címerébe is belerajzolták.

Mit lehet ehhez még hozzátenni? Szűkre szabott kereteink között már semmit, de talán érdemes meghallgatni egy, a Dampfnudel dicsőítésére írt és előadott dalt: