Skhodrai- tó – Montenegro

Amikor először láttam fotót a zöldes-kékes kanyargó folyóról és a közte emelkedő gúla alakú hegyekről, eszembe sem jutott, hogy a kép Európában készült. Inkább ugrott be egy vietnámi képeslap. Aztán kiderült, hogy a fotó Montenegróból való, a kék víz pedig a Crnojević-folyó, amely a Shkodrai-tóba, a Balkán legnagyobb édesvizű tavába ömlik.

A tó Albánia és Montenegro határán közel 500 km²-en terül el, bár száraz időben több mint 100 km²-t is veszít a felszínéből. Európa egyik legnagyobb madárrezervátuma van itt, a lápvidéken rendkívüli a fajgazdagság, több mint 260 madárfaj él itt, köztük például a pelikán. Igazi vadregényes, érintetlen vidék, amit lehet egynapos túrán és többnapos természetbe olvadással is élvezni. Mert, hogy vannak itt csodás strandok, túraösvények, lehet kajakozni, halászcsónakban madarat (és halászt) figyelni, vízesésben fürödni, régi kis falvakban szemlélni a vidéki életet, vagy csak meditálni a tóparton, már ha a szúnyogok engedik.

Az első kötelező pont mindenképpen az a kilátó, pontosabban egy kis megálló a kanyargó hegyi úton, ahonnan azt a bizonyos fotót (fent) lehet készíteni a folyókanyarulatok között emelkedő hegyekről. Ezt a látványt akármeddig lehet csodálni. A hatalmas tó még ezután következik. A róla elnevezett nemzeti park látogatóközpontjában segítenek eligazodni is, az egyik fő kiindulópont pedig Virpazar nevű kisváros.

Lehet szervezett utakat is találni, de minden programot külön is lehet szervezni a helyiekkel, a túrákra magunk is elindulhatunk, de nem árt körültekintőnek lenni.

A tó körül több völgy is van, amiben garantáltan nem találkozunk tömegekkel a túrák során. Az egyik ilyen a „Dió-völgy”, amelyben egy jó kis körtúrát lehet tenni. A túra nem nehéz, viszont gyönyörű a látvány már az elején a hegyoldalban. Útközben frissítőnek remek megálló egy természetes kis kristálytiszta vizű medence, amelybe alacsony, de bő vízesés ömlik, így természetes zuhanyként is kiváló. Innen a régi római karavánúton és török kori hidakon vezet az út, át az apró Dupilo falun, ahol szervezett túrán egy helyi család ebédet is ad, de az ottaniak alapjáraton kedvesek, így ki tudja, akár spontán vendéglátás is megeshet. Innen a tóhoz, illetve a lápos vidékhez vezet a túra, ahol – pláne napfelkeltekor, vagy naplementekor egészen különleges a levegő, a színek, az állat-és növényvilág.

Több lehetőség van borkóstolásra is magánpincéknél, akár vacsorával egybekötve, ahol a vörös vranac és a fehér krstač borokat lehet ízlelgetni.

Ami igazán közel visz a tóhoz, az a kajakozás. Ha nem egynapos az odaruccanás, akkor ezt is érdemes betervezni (bár még abba is belefér). A 4-5 órás kajaktúrába belefér egy fürdés a tó legszebb strandján, az állandó látványt az albán Prokletije-hegység („elátkozott” hegység) csúcsai nyújtják a háttérben, s ki lehet szállni a tó szigetén épült 14. századi kolostoroknál is.

Ha a nyaralás alapvetően a tengerparthoz kötött (például Budva környékén), és onnan csillagtúrákkal tölti az ember az idejét, a tó legközelebbi pontja akkor is autóval egy bő óra alatt elérhető. Teljesen másfajta kikapcsolódást nyújt, mint a tenger, mindenképpen érdemes rá hagyni legalább egy teljes napot.